Bársony István klasszikus vadászíró előző gondolatai ma is érvényesek. Vadászni tudni kell. De hol vannak azok a tapasztalt, jó vadászbarátok, akiknek a segítsége nélkül ennek a tudásnak a megszerzése lehetetlen? Persze sokan vannak, de a szerencse és a véletlen körülmények játéka folytán nem minden kezdő, tanulni vágyó vadászt (jelöltet) ajándékoz meg ilyen segítő vadásztárs barátságával a sors.

Pedig e nélkül nem hogy a vadászat alapjait lehetetlen megtanulni, de a vizsgára sem lehet megfelelően felkészülni.

Az itt ajánlott oktatási módszer ezt a hiányt pótolja:

A vizsgára való felkészülés folyamatában a gyakorlatban, vadászterületen, szakemberek segítségével tanulják meg a résztvevők a vadászat alapjait.

Az oktatás tematikája a „Vadászati Ismeretek” c. és a "Vadásziskola" c. tankönyvre épül. A tananyagnak azokat az elméleti részeit, amelyek előadások útján és otthoni önképzéssel jól elsajátíthatóak, hagyományos módon oktatjuk a képzőhelyeken.

Az elméleti képzést követi a gyakorlati oktatás, amelyet bentlakásos formában, különleges rendeltetésű oktatási célú vadászterületen szervezünk, Szuhafőn. A terület egy olyan tipikus hegyvidéki modell terület, ahol kitűnő lehetőség adódik a gyakorlati képzésre. A 4000 hektáros területből 800 hektár kifejezetten oktatási célokat szolgál, és biztosítja a vadászjelöltek oktatásának a helyszínét.

A magaslesek nagyméretűek, egyszerre négy tanuló végezhet róluk megfigyelést.

A 8 km-es gyakorló cserkelőpálya az egyéni nagyvadvadászat során előforduló balesetveszélyes szituációkat mutatja be úgy, hogy a vadászható vadfajok élethű makettjeit ilyen helyzetekben észleli a tanuló. „Vadászati döntési helyzetbe” hozzuk az előtte álló vad elejthetőségével (bírálat, minősítés), illetve a lövés leadásának lehetőségével, vagy kizárásával kapcsolatban.

A cserkelőpályán történő cserkelést a tanuló egyedül, önállóan végzi. Távcső, cserkelő bot, toll és jegyzet a „fegyvere”. A cserkelőpályán történő 3-4 órás kemény cserkelés közben húsz vadat lát természetes környezetükben és a minősítéssel, valamint a lövés biztonságával kapcsolatban hozott döntését, észrevételét feladatlapon kell rögzítenie, amit később az oktatókkal fog kiértékelni. A cserkelőpályán történő cserkelés közben figyelemmel kell lennie a vadászatot befolyásoló környezeti hatásokra, ( időjárás, szél, szag, terepviszonyok, stb), elemeznie kell a különféle, a vad jelenlétére utaló nyomokat, csapákat, egyéb jeleket.

A feladatot a tanulók nagy érdeklődéssel és örömmel hajtják végre, hiszen az önálló vadászat élménye megérinti őket. Ennél is izgalmasabb azonban az oktatókkal és a helyi vadászokkal folytatott valódi vadászaton való részvétel (cserkelés, les, barkácsolás,), ahol a tanuló természetesen csak kísérő lehet. Ezek a vadászatok alkalmasak arra, hogy megfigyeljék, megtanulják mindazt, amit a vadászatra való felkészüléstől a vadászaton és a teríték készítésen át a vadászavatásig tudni kell.

Az oktatás tapasztalatai kedvezőek. A tanfolyami felkészítés a hallgatók számára a megtanult anyagon kívül valódi vadászati élményt is nyújt. A jelöltek a tanulás folyamatában megtapasztalták, hogy vadászni valóban nagy öröm, de közben azt is megtanulták, hogy rendkívüli felelősség is.

ŐK MÁR VILÁGOSAN LÁTJÁK: AHHOZ, HOGY „TUDJANAK VADÁSZNI” MÉG NAGYON SOKAT KELL TANULNIUK!